Az "aranyóra": az ébredés utáni 1 óra
Az ébredés utáni egy óra a keleti tanítások szerint az ún. nevezett aranyóra, vagyis a nap leglényegesebb órája. Egyáltalán nem mindegy, hogyan kezdjük a napot, mert az összes maradék ébren és alvással töltött órára hatással van!
MI TÖRTÉNIK A SZERVEZETTEL HAJNALBAN?
A melatonin termelés még tart, még alacsony a testhő, később kezd csak a vérnyomás emelkedni. A cirkadián ritmusunk (vagyis, hogy az előbb leírt folyamatok kinél hány órakor lépnek életbe) elég egyéni, szóval vagy jól esik a korán kelés, vagy nem, vagy jól esik a reggeli sportolás, vagy nem.
Egy viszont biztos: a hajnali fizikai állapotunk és közelebb áll az "álomhoz", a nyugalomhoz, mint a nappali pörgéshez, ügyintézéshez, kattogáshoz ezért szuper dolog reggel
- meditálni,
- naplót írni,
- vagy jógázni.
Ilyenkor még közelebb állunk az intuitív, lassú énünkhöz, vagyis jó ötlet ebben picit benne maradni, ahelyett, hogy azonnal rohanni, napi teendői listát írni, emailezni kezdenénk. Nagyon lényeges, hogy a kerülendő "kattogáshoz" tartozik a görgetés, nyomkodás is. Kelés után NE nyúlj azonnal a telefonod után!
EGY KIS SZEMÉLYES...
Én híresen korán kelő, hajnalban jól-levős típus vagyok, és Ádi örökölte / átvette tőlem ezt a magatartást. Mi tényleg vidáman kelünk, és hogy ne keljen rohanni, inkább hamarabb is fekszünk le.
Egyébként rám sem mindig ez volt jellemző: gimi első 2 évében UTÁLTAM kelni, utáltam napot kezdeni, hisz magamat és az életemet is utáltam. Amikor sportolni kezdtem (hajnalban jártam futni és aerobikra az órák előtt!), akkor szerettem meg a reggeleket.
Azóta is fontos "jelzőrendszerem" a kelési állapotom: ha nem esik jól a kelés, nem lelkesen ugrom ki, és ez huzamosabb ideig tart, akkor tudom, hogy az életemben / bennem valami nagyon nem stimmel. Ádinál egyébként ugyanez igaz, nála például ebből vettem észre az iskolai zaklatások jeleit, de ez másik téma...